Az első mondatommal azonnal vissza is vonom a címet, Burgundia nem lehet humbug. Jó néhány általam nagyra tartott magyar borbarát és borász vallja örök szerelmének Burgundiát. Én pedig tisztelem őket annyira, hogy elhiggyem nekik, Burgundia a kulcs a bormennyországhoz. Ugyanakkor vannak közeli borbarátaim, akik a nemzeti és nemzetközi hájpolás hatására meglékelték a malacperselyt, és elzárondokoltak a Szentföldre. Az ő véleményük az udvariasan relativizált csalódástól a leplezetlen felháborodásig terjed. És akad közöttük legalább egy olyan, aki másodszor is visszatért, mert az első pofonnak nem hitt.
Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akiben csendesen halmozódik a feszültség, mert hiába kóstolgatjuk Burgundiát, az epifánia, vagy legalább egy halvány délibáb, egyre késik. Pedig tanár úr mi készültünk, olvastunk, jegyzeteltünk, megfontoltunk, beszereztünk, angyali türelemmel kóstoltunk. De a sok kis/nagy csalódás után kikívánkozik belőlem, hogy a Burgundia-hívők tartoznak nekünk és imádott borvidéküknek azzal, hogy segítenek belebolondulni a burgundi borokba. Azaz ajánlanak nekünk olyan borokat – könyörgöm, ne Romanée Contit! -, amelyek bepillantást engednek abba a Tündérországba, amelyet ők már színről színre látnak, mi pedig homályosan sem. Jöjjenek elő tehát a klozetból, és mondják meg, hogy melyek azok a burgundiak, amelyeknek rendszeres beszerzésével és kóstolásával ébren tartják és szítják magukban a tüzet!
Ennyit az ördög ügyvédjeként, és most jöjjenek (több részletben) az elmúlt félévben felhalmozódott pinot-s kóstolási jegyzeteim, amelyekből kiderül – és ez kétségtelenül szomorú bizonyítványt állít ki rólam és barátaimról -, hogy a magyar pinot-t jobban szeretjük, mint a reális burgundit.
Pannonhalmi Apátsági Pincészet Pinot Noir 2007
Nehéz elképzelni, hogy ebből a borból közönségsiker legyen. Alaposan visszavettek a hordóból, és így olyan árnyalatok kerültek elő, amelyek nem feltétlenül tetszetősek, viszont kisilabizálásuk sokkal több izgalmat kínál, mint amikor barrikkal, maradékcukorral stb. fölállítják a rózsaszín paravánt. Színre egészen világos, áttetsző. Az illatban szamóca, ribizli, borsikafű, rozmaring és szantálfa. Kóstolva könnyed, karcsú, pörgős savakkal. Ízében szamóca és valami florális árnyalat. A lecsengésben fehér csokoládé. A lekevert hordó és az árnyalatok gazdagsága miatt én elnézően viszonyultam az enyhe savhangsúlyhoz. Tisztán hagyja a szájat, és a szőlő beszél belőle. 5-6 pont (3530 Ft)
Sauska Pinot Noir 2007
Nem összetéveszthetetlenül Sauska, és nem is összetéveszthetetlenül pinot. De ha a címkés segítséget kikérjük, akkor találunk mindkettőrre utaló jegyeket. A szőlő optimális érettsége és a technológiai precizitás együtt egy elegáns és élvezetes bort ad. Egy átlagfogyasztó nagyobb örömét lelné benne, mint a Pannonhalmi Apátságiban. Kérdés persze, hogy az átlagfogyasztó iszik-e öt ropis pinot-t. Kerek, sima bor, a pincészettől szokatlanul mértéktartó hordóhasználattal. 6 pont és nem teljesen begyöpösödött Villány-rajongóknak örömteli eltáv a cabernet-körletből. (4350 Ft)
Kislaki Bormanufaktúra (Légli Géza) Pinot Noir 2008
Szerintem ez a Kislaki Bormanufaktúra eddigi legszebb bora (nekem a sokak által dicsért fehérek túl fásak). Ez az első évjárat. Van benne valami dél-balatoni kedvesség, kerekség, gyümölcsösség, amit a kíméletes technológia sértetlenül mentett át a borba. Felhőtlenül gyümölcsös, vállalható mértékű hordótámogatással. Pinot-nak egyértelműen meleg karakterű, cseresznyés-csokoládés-gombás aromatikával, a vegetális jegyek csak a háttérben dohognak. Élvezetes, telt, gyümölcsös korty, érett savak, kissé magas alkohol. Pinot-veteránok és pinot-szűzek egyaránt örömüket lelhetik benne. 6-7 pont (2950 Ft)
Bussay Pinot Noir 2008
Ajándékba kaptam borászközeli forrásból, és örültem, mint majom a farkának. Tudtommal ez Bussay László első próbálkozása a fajtával, és enyhén szólva ígéretes a kezdés. Hibátlan arányú, magabiztos bor. Most még bimbóba összegyűrve a szirmok, de ha kibomlik, színpompás lesz. Én ezt sajnos csak remélem, mert nálunk elakadt a bimbózás. Elkövettem ugyanis azt a hibát, hogy három órára dugó nélkül hagytam, amit a szuicid muslicák azonnal kihasználtak. Én pedig ki nem állhatom a muslicás bort, szilárd meggyőződésem, hogy a haláltusájuk valamilyen láncreakciót indít el a borban, és az orrom ezt azonnal kiszúrja. Így az újabb palackig kénytelen vagyok a borbarátos terminológiába menekülni: ígéretes, remek.
(folyt. köv.) [A képet innen metszettem.]
Utolsó kommentek